Pont 40 évvel ezelőtt, 1982 január 7.-én mutatták be Las Vegasban a Consumer Electronics Show-n a Commodore 64 számítógépet. Azóta több mint 15 millió példány látott napvilágot, többször áttervezték de a szívében mindíg ugyanaz maradt: a mi kis öregünk!
Ennek a jeles napnak az apropóján előszedtem egy régi viharvert C64-et a szekrény aljáról, és úgy döntöttem rendbehozom, mert megérdemli, meg már egyébként is terveztem egy szerviz célokra átalakított modell létrehozását. Így két legyet egy csapásra meglesz.
A gép egyik kedvencem, elég régi 1984-es “kenyérdobz” típus. Egy megszűnt cégnél találtuk ahol régen dolgoztam is, egy rég bezárt pincéből került elő, friss levegőt nem látott vagy 15 éve 🙂
Első lépésben szétszedtem teljesen, a billentyűzetet is, majd szappanos vízben jól lesúroltam az egészet. Száradás után a billentyűzet gumikat jól letisztítottam alkohollal, majd picit meghúztam nullás dörzspapíron, és ellenőriztem Ohm mérővel a kontaktok jóságát – mint új korában!
Az alaplapot is letisztítottam először sűrített levegővel, majd ecsettel is. A tisztításon túl némi átalakítást is kellett eszközölni, hogy szervíz célokra is jó legyen: az összes speciális IC-t foglalatozni kell, hogy lehessen tesztelni idegen gépekből kikerült IC-ket. Ehez ki kellett forrasztani az összes nagy méretű áramkört, és a közel 40 éves régi IC foglalatokat is, mert elöregedtek.
Ha már úgy is szét lett kapva, közismert, hogy 10-15 év alatt elöregszenek az elektrolit kondenzátorok is, és vesztenek kapacitásukból, vagy kifolynak, ami tönkreteszi a panelt, ezért úgy döntöttem kicserélem azokat is (habár még működtek!) Volt pár nem túl régi hengeres radiális elkó a fiókban, ezeket ma már nehéz beszerezni, de így legalább meglett a helyük nekik is.
Ilyen nagy számú (kb 500db!) alkatrészláb kiforrasztásához bizony elkél egy jó kis vákuumos kiforrasztó páka, mert különösen a 2 oldalas furatgalvánozott panelból ezzel lehet jó munkát végezni, úgy hogy ne sérüljön a panel. A kézi pumpás megoldással ötször több ideig tart, és a végeredmény se ugyanaz, mindenképp javasolt beszerezni egyet ha ilyesmire adja az ember a fejét!
Miután lekerült minden a lapról, szépen be lettek ültetve a kizárólag jó minőségű csőlábú IC foglalatok, valamint az elektrolit kondik.
Miután minden a helyére került, alaposan át lett nézve és minden instabil forrasztás újra lett forrasztva, majd tiszta alkohollal lemostam az egész panelt, így eltávolítottam a forrasztáskor rákerült folyasztóanyagot, és gyantát. Ez a működésben instabilitásokat okozhat ha esetleg vezetővé válik, jobb megszabadulni tőle. Megigazítottam a feszültség stabilizátorokat is, és megkentem hővezető pasztával. A csatlakozó érintkezőit is megtisztítottam alkohollal, és egy fogkefével. A jó kontakt nagyon fontos. Az élcsatlakozók nagyon korrodáltak voltak, itt a jól bevált radírgumis csiszolást alkalmaztam. A radírban dörzskő por is van, így nagyon finoman csiszolja a felületet, finomabb mint a dörzspapír.
Összeszerelés előtt feltettem a munkapadra a gépet egy Dead test, és egy teljes C64 diagnosztika lefutott rajta, rendben működött. Mielőtt rákerült a tető, a fontosabb chipekre tettem PC VGA kártyára való öntapadós hűtőbordákat, és nem lett visszatéve bele az árnyékoló papírburkolat, így jól hűl és szellőzik majd.
Csodás kis darab lett belőle, már teszteltem is benne jópár chipet, teszi a dolgát. Mégegyszer sok ilyen kerek évfordulót C64!!!