Már rég óta fájt a fogam egy Commodoer C128-as gépre. Még anno 20 éve volt egy C128D műanyagházas gépem, hozzá való RGBI monitorral, és beépített 1571 meghajtóval, de balga módon eladtam. Hozzá kell tenni, hogy a C128-ból ez volt az egyik “legkeresettebb” típus, viszont nekem sosem tetszett a túl téglatest kinézete, ezért pénzzé tettem.
Engem az áramvonalas modern kinézetű C128 nyűgözött le, így amikor Booa barátomtól hozzájutottam egyhez, nagyon megörültem neki! Az új jövevény szegényem nagyon besárgult volt, és sajna nem volt hozzá tápegység sem, így kipróbálni sem tudtam.
A tápellátás megoldása
Sokáig próbáltam szerezni egy eredeti hozzá való tápot, de sajna ez ipossible mission-nak bizonyult… A C64-é meg nem bírja el az 5V-os részt, úgyhogy egyedi megoldás kellett.
Teltek a hetek, míg úgy döntöttem, hogy rákötöm a C64-hez készített PC táp átalakítós tápegységemre, lévén ugyanazok a feszültségek kellenek mint a 64-nél: DC 5V, és AC 9V. Itt kezdődtek a bajok, mert mint kiderült a C128 tápcsatlakozója olyan mint az Amigáé: nagyobb, és négyszögletes DIN, ami szintén ritka, és nehéz beszerezni!
Kellett egy áthidaló megoldás “ideiglenesen” (tudjátok 40 évre…), és a PC tápban az egyik Molex csatlakozót átkötöttem, hogy ne 5, és 12V jöjjön ki rajta, hanem az 5, és AC9V. Volt ellendarabom, és azt már csak be kellett kötni a C128 alaplapjára.
Ebben volt nagy segítségemre a kapcsolási rajz, amin fel volt tüntetve, hogy hol is van kivezetve a táp egy stekkeren, így nem kell gányolni alulról a panelt.
A gépet ezután szétszedtem teljesen, és lemostam a műanyag burkolatot, megtisztítottam az alaplapot, és a billentyűzetet is.
Ezután megkerestem a táp csatlakozót az alaplapn, és ráforrasztottam 2db 2 eres vezetéket, aminek a végén a Molex apa volt.
Az összeszerelés után csatlakoztattam a tápot, monitort, és bekapcsoltam hosszú, ki tudja hány év (tized) pihenés után először, és a gép bejelentkezett! Nagyon örültem, mert így nem kell javítgatni, megy. Később a teszteken kiderült, hogy tökéletesen működik.
Fehérítés, azaz RetroBright
A retrobrighting nagyon divatos lett retrós körökben, én is sokat olvastam róla a neten. A lényege, hogy kémiai eljárással, vagyis általában vegyszerekkel kifehérítjük a régi számítástechnikai eszközök idővel besárgult/barnult műanyag burkolatát. Az eljárás lényege, hogy beszerezhető eszközökkel működjön, és hogy ne tegyünk kárt a restaurálandó darabban.
Vannak fanatikusok, akik sokféle módszert próbáltak, és újakat is kidolgoztak és az eredményeket – amiből sokat tanulhatunk – közkincsé tették, mint a YouTube csatornákról ismert The 8 Bit Guy, a Retro Recipes, vagy Jan Beta.
Én nem szeretem annyira ezeket az eljárásokat, mert eltüntetik a patinát, valamint öregítik a műanyagot, de a nagyon tré kinézetű daraboknál én is beadom a derekamat, és kipróbáltam.
Az eljárások fajtái
Az első, a klasszikus: fehérítés kémiai úton hidrogén-peroxid és UV fény kombinációjával 30-40 Celsius fokon. Először a műanyag felületre fel kell hordani egy ecsettel a 3-15% töménységű peroxid tartalmú vegyszert, ami általában fodrász kellékesnél a hajszőkítő szer, majd hogy ki ne száradjon be kell csomagolni folpack fóliába. Ezután ki lehet rakni a nyári! napra pár órát, forgatva hogy mindenhol érje. Télen UV-B és C lámpát kell használni a megfelelő mennyiségű UV sugárzás beviteléhez. Szükség szerint ismételhető, majd le kell mosni vízzel.
Ezt a módszert én egy nagyon bebarnult IEEE-488 cartridge burkolatán alkalmaztam, majdnem teljesen gyári állapotba sikerült hozni. Az eljárás hátránya, hogy foltos lehet a végeredmény, és idővel kicsit visszasárgulhat a műanyag, viszont gyors, és sokat fehérít.
A másik módszerről nemrég hallottam a Retro Reciepes csatornán, ami lényegesen egyszerűbb, és nem károsítja annyira a felületet. Ennél nemes egyszerűséggel a burkolatot ki kell tenni a meleg nyári napra egy-két hétre… Igen, ez furcsa, és miért működne, hiszen a nap sárgította be, nem igaz? Hát mint kiderült a kémia tudja a dolgát…
A sárgulást az UV-A sugárzás okozza, ami összekapcsolja a tűzgátló bróm adalékot a levegő oxigénjével, ami sárga/barna színt okoz. Ez tipikusan az átlagos ablaküvegen át jut be, ami kiszűri az UV-B, és UV-C sugarakat, amik nagyobb energiájúak lévén pont szétrombolják a molekulaláncokat (ez okozza a bőrégést is…). Ezért ha kiteszed a napra, az végzi a dolgát, és a meleggel együtt pár nap alatt láthatóan kiveszi az elszíneződést.
A fehérítés
Nagyon kíváncsi voltam, és szkeptikus az új módszerrel kapcsolatban, így itt volt a lehetőség a próbára lévén július és kánikula van 🙂 Előnye a módszernek, hogy nem kell leszedni az összes billentyűt, és egyenként kezelgetni azokat, sőt, még a gépet se szedtem szét, csak fogtam, és kiraktam a napra 6 napon át forgatva, hogy érje mindenhol. Ha nagyon átmelegedett pár óra alatt, azért figyeljünk rá, mert akár meg is olvadhat a műanyag, kicsit hűljön le!
Az eredmény meghökkentően jó lett, nagyon boldog voltam, ezután is alkalmazni fogom nyáron, mert működik! Lásd fotókat amiket előtte, és utána készítettem!
