Régi tervem volt, hogy összerakok egy DOS játék PC-t, mert nagyon sok régi játék van, amit kedvelek, és PC-n játszottam először. Tudom, hogy a legtöbb DosBOX-ban, vagy virtuális gépen ma is futtatható, de az eredeti hardveren adja vissza az igazi érzést! Igen a szívemhez nőttek az alábbi címek: Goblins sorozat, Lemmings, Wolfeinstein, Dyna Blaster, Doom, Duke Nukem, Prince of Persia, Jacrabbit, Warcraft 2, és még sorolhatnám a nagy címeket! Windows alatt is van pár kedvenc: The Neverhood, Starcraft, Quake, stb…
A gép kiválasztásánál több szempontot kell figyelembe venni: legyen kompatibilis mind videokártya, mind hangkártya szinten a régi DOS vezérlőkkel, de fusson rajta a Windows 98 is, és sok olyan alap Windows játék ami DirectX 7 kompatibilis, így 2 legyet ütünk egy csapásra, és a Voodoo 1 3D társkártyát is lehessen esetleg használni!
A választás egy kompakt nagyon jó minőségű Olivetti Modulo 133 D1 gépre esett, amibensok lehetőség rejtezik, és ráadásul olcsó is volt.
Pentium 133MHz CPU van benne, és a memóriája 64MB-ra lett bővítve. 8GB merevlemezt, és 2 féle 1,2, és 1,44MB floppymeghajtót tartalmaz. Az ére jellegzetessége a CDROM, így kapott egy HP CDírót is. Az alaplap teljesen integrált: Video, I/O, IDE rajta van, de bővíthető ISA/PCI kártyákkal.
Alapgép kiválasztása
Az alapgépnek alkalmasnak kell lenni a komolyabb DOS játékok futtatására is, így aránylag erős CPU kell bele, és a memória mennyisége is legyen elegendő akár a Windows98 alatti alap játékok futtatására is. Az erősebb CPU felülről kompatibilis szerencsére akár az XT-re írt programokkal is. Túl gyors CPU viszont gondot okoz a régi játékoknál, így meghúztam a határt egy Pentium 100-200MHz között, a memória méretet pedig 32-64MB közöttire.
Az alaplapon lennie kell mind ISA, mind PCI foglalatnak, és a PnP kompatibilitás is előny.
Videokártya kiválasztása
A modernebb alkalmazásokhoz nem kérdéses, hogy a videónak legalább VGA kompatibilisnek kell lennie, de inkább SVGA, és VESA kompatibilisnek kell lennie, ami sok DOS játéknál alapfeltétel. Nem árt az sem, ha közkedvelt chip ketyeg rajta, mert sok játéknál natív meghajtókat csak a közkedveltebb fajtákhoz csinálták meg, a többin pedig jó esetben működött a VESA meghajtófelület.
A nagyobb felbontás és színmélység eléréséhez jó ha 1-2MB video memória áll rendelkezésre.
De mi a helyzet a nagyon régi játékokkal? Ezeket még CGA vagy EGA grafikával készítették. Szerencsénkre a VGA kártya támogatja azokat az alap videomódokat amiket a régi kártyák, így a legtöbb esetben működnek ezek a programok is.
A gépben integrálva van egy ATI Mach64 2MB-os vezérlő ami VESA2.0 kompatibilis, és van hozzá jó driver Windowshoz is, valamint PCI buszos gyors kártya, ezért ideális választás.
Hangvezérlő kiválasztása
Egy játéknál nagyon fontos szempont a hang, ez adja meg a hangulatát. A régi gépekben sokszor nem volt opció csak a Speaker, de az meg csak prüttyögni tud egy hangon, szóval elég fülsértő volt, de mivel csak ez volt az alapfelszereltség, a legtöbb játék támogatta.
Emlékszem irígykedve néztük, hogy még az elavultnak tűnő C64 játékoknak is milyen profi zenéje van az alap PC-hez képest, az Amiga pedig isteni szinten mozgott már akkor.
Ezt gyorsan orvosolták, így horror pénzekért lehetett bővítőkártyát venni a PC-be ami már jól tudta a hangot. A legelterjedtebb fajták az Adlib, és SoundBlaster kártyák voltak, később pedig a Gravis, de borsos ára miatt főleg a félprofiknál, és scenereknél lehetett ilyet találni (volt nekem is… imádtam). Meg persze a házibarkács Covox.
Jó kompatibilitása, és aránylag szép hangszíne miatt a választás egy SoundBlaster Vibra16 PnP ISA kártyára esett, amin megszólal minden Adlib, és SoundBlaster variáns hangja. Windowshoz is van drivere, így ideális.
Konklúzió
Összerakás, és élesztés után minden szépen működött, a GAG nevezetű boot managerrel csináltam egy multiboot környezetet, amiben DOS, vagy Windows indítható, és egymástól teljesen függetlenül tudnak működni. Az adatcseréhez beépítettem egy RTL8029 PCI hálókártyát, és Windows alatt egy FTP szerver programmal tudom átmásolni rá bármely másik gépről az anyagokat. Nagyon praktikus 🙂
A játékok szépen működnek rajta, és az egész projekt nem került többe mint 30 dollár! Remélem kedvet kaptál hozzá!